A fokhagymáról / A fokhagymáról

gaarikku, ninniku [japán]
suan, da suan tou (fokhagyma fej) [kínai]
sarimsak [török]

A fokhagyma (Allium sativum): Közép-Ázsiából származik, ahol valószínűleg az A. longicuspis lehetett az őse. Legalább ötezer év óta ismert: a sumér ékírásos táblák már javasolták a használatát. A fokhagyma őshazája valahol a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Napjainkra az egyik legfontosabb gyógynövényünkké vált.

Már az ókori Egyiptomban termesztésbe vont konyhakerti és gyógy-növény. Az egyiptomi piramisokat építők azért bírták a nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik fontos összetevője a fokhagyma volt. Az egészséges férfi rabszolgák 5 kilogrammnyi fokhagymát értek. A görög atléták a versenyek, míg a katonák a csaták előtt rágcsáltak fokhagymát.
A középkorban a szegények egyik fő gyógyszere lett: vele igyekeztek gyógyítani még a tífuszt és a kolerát is. Az első világháború idején a harctéri sebek elfertőződésének megakadályozására használták a levét.
Évelő, de egyévesként is termesztik. Hagymája fiókhagymákból (gerezdek) összetett, amelyeket pergamenszerű külső hártyás burok is véd. Tápanyagtartalma (30 % szénhidrát, 5 % fehérje, 0,2 % zsiradék) a zöldségfélék között a legnagyobb, de az alliin és az allicin okozta kellemetlen szaga miatt nem mindenütt terjedt el a fogyasztása. Ritka aminosavakat, illékony allicint tartalmaz.
Két fő típusa van: az őszi és a tavaszi. A tavaszi fokhagymát tavasszal ültetjük s az egész évre termeljük, mert eláll. Őszi szaporítása a szétszedett gerezdekkel történik. Duggatás előtt megfelelő magágyat kell a számára előkészíteni. Az ősszel ültetett fokhagyma nagyobbra nő, de rosszabbul tárolható. Közepes fény-, víz- és tápanyagigényű, laza talajokon könnyebb termeszteni. Hidegtűrő. Az őszi ültetés előnye, hogy a begyökeresedés még az ősz folyamán bekövetkezik, és tavasszal, amikor az időjárás már kedvező, a fokhagyma hamar fejlődésnek indulhat. Ezért az őszi duggatással rendszerint nagyobb termés érhető el. Általában 20-25 cm-es sor- és 5-6 cm-es tőtávolságra ajánlatos ültetni.

A fokhagyma használata igen elterjedt a magyar konyhán. Sokféle jó tulajdonsággal rendelkezik, köztük baktériumölő hatása is van. Vitaminokban és ásványi sóban is bővelkedik. Még a boszorkányűzésben is szerepet kapott, ami azt bizonyítja, elődeink igencsak hittek hatóerejében.